A reneszánsz esztétikai tudatosság arra a
meggyőződésre épül, hogy a művészet tulajdonképpeni feladata utánozni az
egyetlen lét alapjául szolgáló anyatermészetet.
De mi is a művészet? Lehet-e művészetről beszélni a gyógyászatban? Alkothatunk-e
olyan új kifejezést, mint a “gyógyítás művészete”.
A művészet az emberi kreativitás kinyilatkoztatása, egy vizuális forma, egy
olyan esztétikai megjelenítés mely emocionális megnyilatkozást vált ki a
közönségből.
A művészet természetéből adódóan produktív. Nem csak materiális,
kézzelfogható dolgokat eredményez, hanem általuk érzelmeket, érzéseket,
megéléseket is.
Az Arisztotelész-i és Kant-i esztétikai definíció közt úgy megtalálni az
egyensúlyt, hogy funkcionalitás ne szenvedjen csorbát komoly pszichológiai
érzékenységet/empátiát igényel. Érthetőbben: maximális odafigyelést a
páciensre.
Elérni azt, hogy ne csak a fogakat kezeljük, hanem
általuk új életérzést biztosítsunk, talán ez nevezhető a “gyógyítás
művészetének”.
